NEGYVENEGY

- Egészen másképp néz ki, ha az ember a plafonon jár, igaz, Corran?

- Igen, de én már megszoktam.

Bár a Lusankya börtönszállásán mindenütt égtek a lámpák, a bánya durva sziklafalai nyomasztották Corrant. Tycho Celchu felé fordult, amint az bemászott Jan Dodonna egykori cellájába. - Különös, hogy csak azért jöttünk ide, hogy felfedezzük, Isard már hónapokkal ezelőtt elszállíttatta innen a foglyokat. Ez azt jelenti, hogy a lelke mélyén tudta, hogy győzni fogunk.

- Rosszul látod a dolgokat, barátom - veregette meg Corran vállát Tycho. - Amikor megszöktél innen, elrontottad a játékát. Már nem tudott úgy tekinteni erre a börtönre, hogy ne jutott volna eszébe: túljártál az eszén. Bárki más fedezte volna fel a börtön titkát, ő akkor is felszámolta volna. De jól is tette, mert a hajának ez a szekciója megsérült, és elszökött belőle az atmoszféra - mindenki meghalt volna. Ha Isard tovább folytatja kisded játékát, hagyja őket itt meghalni, hogy ránk foghassa, mi végeztünk velük.

Corran lassan bólintott. Egy hét telt el a thyferrai csata óta, s ez idő alatt csak arra várt, hogy helyreállítsák a hajó börtönszekciójának szigetelését. A többiek szemében ez a rész nem volt több mint egy sziklafallal megerősített szekció. Ezen a megítélésen az sem változtatott, hogy a latrinák a vákuumba ürítettek, s hogy a hulladék a gravitáció visszaállításakor mindent ellepett. Aki megnézte magának ezt a helyet, azt hitte, Corran ezekért utálja.

Csakhogy ő a bűze és a rendeltetése miatt gyűlölte. A homlokát ráncolva elgondolkodott.

- Az az érzésem, mintha ezeket a falakat a kétségbeesés itatta volna át. Akik itt voltak foglyok, nem mertek megszökni, pedig sokuknak sikerült volna, ebben biztos vagyok. Jan velem jöhetett volna, de nem tette, mert felelősséget érzett a többiekért. És ez tartotta fogva őt, nem ezek a falak.

- De amit te börtönnek láttál, azaz ő számára nem az volt. Jan tudta, hogy életben tarthatja az embereket, ha az élükre áll. Nem adta fel, csak tudta, hogy egyedül nem volnának képesek rá. - Tycho végigsimította a falakat a kezével. - Az, hogy ő a maradást választotta, ugyanúgy az énjének része volt, ahogyan a tiéd az, hogy megszöktél innen. Nem emlékszem az itt eltöltött időm nagy részére, de azt tudom, hogy én meghaltam volna itt. Fura dolog visszatérni egy olyan helyre, ahol... miután megszabadultál onnan... tudod, hogy meghaltál volna. Jan mondta nekem, hogy túl fogom élni, de nem hittem neki.

- Mégis megszöktél onnan, ahová Isard innen küldött.

- Úgy van - mosolygott Tycho. - Reméljük, hogy ez a többieknek is sikerült.

- Szép is volna, de én azért tovább keresem őket - mosolyodott el Corran. - Zraii már megjavította az X-szárnyúmat, mondjuk inkább verpin módra kipofozta, úgyhogy készen állok a vadászatra. Velem tartasz?

Tycho elgondolkodva bólintott.

- Igen, de azt hiszem, ez szoros verseny lesz. Az egyik „helyreállító" brigád itt a Szövetséges Hírszerzésnek az előőrse volt. Átfésülték a terepet, ujjlenyomatokat, haj- és szövetmintákat vettek, még a szabadon lebegő szilárd hulladékból is vettek mintát. Te is tudod, miről árulkodott nekik ez a fajta hulladék, de gyanítom, ennek segítségével néhány fogoly személyazonosságát is ki tudták deríteni.

Corran lassan elmosolyodott.

- Tehát Cracken tábornok emiatt bukkant fel itt néhány napja. Ezek szerint az Új Köztársaság is keresi a rabokat?

- Én is erre gondolok. Eddig nem tehették meg, mert csak a te beszámolódra támaszkodhattak, az én mesém sokkal hiányosabb volt. Mivel kiléptünk a Zsiványkommandó kötelékéből, elhatárolhatták magukat a mi akciónktól. Most, hogy kézzelfogható bizonyítékaik vannak, más a helyzet.

- Óriási, akkor tehát velük kell versenyeznünk, ki találja meg őket előbb.

- Ó, hát itt vagy, Corran. - Ooryl bukkant fel az ajtóban. - Én gondoltam, hogy itt talállak meg.

Micsoda? Corran a gandra meredt.

- Ooryl?

- Oorylnak van joga ezt mondani? - A gand izgatottan tátogott. - Ooryl azt akarta, hogy te légy az első, aki megtudja.

Corran Tychóra pillantott, de az megvonta a vállát.

- Igen, Ooryl, jól mondtad, de én úgy tudom, a gandok nem használnak személyes névmást, hacsak...

A gand kidüllesztette a mellét.

- Janwuine vagyok. A ruetsavii janwuine-nak kiáltott ki engem. Már visszatértek a Gandra, hogy elmeséljék az én történetemet. Azt, amit itt tettünk, Ooryl részvételét a Coruscant elfoglalásában meg a Jégszív elleni csatákat. Ezek mind a Gand történelmének részei lettek. Ezentúl ha Ooryl azt mondja „én", mindenki tudni fogja, kiről van szó.

- Ez óriási, Ooryl! - Tycho a gand felé nyújtotta a kezét. - A gandoknak minden okuk megvan arra, hogy büszkék legyenek rád.

Ooryl megrázta Tycho kezét, majd Corranét is.

- Van még valami. Mindkettőtöket hinwuine-nak kiáltottak ki. Ez azt jelenti, hogy ha ellátogattok a Gandra, hogy meglátogassátok Ooryl janwuin-jikáját, használhatjátok a személyes névmásokat, és senki nem fog vulgárisnak és durvának tartani benneteket.

Corran a homlokát ráncolva megkérdezte:

- Ez azt jelenti, hogy egész idő alatt, amíg itt voltál velünk, vulgárisnak és durvának tartottál minket?

- Ooryl sosem feltételezi a vulgarizmust, ha az tudatlansággal párosul.

- Azt hiszem, köszönettel tartozom neked.

- Azt kellett volna mondanod: „Corran azt hiszi, köszönettel tartozik Oorylnak" - mondta Tycho.

- Már nem számít - figyelmeztette Ooryl.

- Corran azt hiszi, Oorylnak gyakorolnia kellene a személyes névmások használatát. - Corran kitárta a karját a falak felé. - Ez sem jobb, mint a kunyhó, amit a Talaseára megosztottunk egymással, igaz, Ooryl?

- Itt azért az ásványok színezik valamelyest a kőzetet, de Ooryl... akarom mondani én nem szívesen laknék itt. - A gand feltartotta a kezét. - Később majd alaposan megnézem ezt a helyet, hogy szemléletesebben mesélhessem el janwuine-jikámnak a történetedet, de most más dolgom van. Celchu kapitány, Antilles parancsnok megkérte Oorylt, közölje veled, hogy vár a Lusankya tiszti szállásán.

- Még egy utolsó eligazítás a parti előtt?

- Ooryl... úgy értem, én azt hiszem, erről van szó. Veled pedig, Corran, Cracken tábornok akar beszélni.

Kíváncsi vagyok, miről?

- Hol találom meg?

- Ooryl majd odakísér.

A trió óvatosan lépkedve elhagyta a barlangokat és a turbólifthez ment. Tycho előbb szállt ki, a többiek tovább utaztak felfelé, a Lusankya felsőbb szintjei felé. Amikor a lift megállt és Corran kiszállt, Cracken tábornokkal találta magát szembe.

Bólintott a gand felé, majd az idős férfihoz fordult. - Mit tehetek önért, uram? Cracken végigsimította őszbe forduló vörös haját.

- Szeretném, ha beszélne Booster Teriikkel.

Corran feltartotta a kezét.

- Nem lehetne helyette inkább megsemmisítenem egy Halálcsillagot?

- Majdnem ilyesmiről van szó. Booster meg akarja tartani a Virulence-t.

- Ön pedig az új Köztársaságnak akarja adni? – Corran hangosan felnevetett. - Nem fog rám hallgatni.

- Mirax javasolta, hogy beszéljek magával.

- Oké, ez rendben van, de nem tudom, mit tehetnék.

- Segítsen nekem, mert Booster Teriiknek egy működő képes birodalmi cirkáló párost akarunk adni – sóhajtott Cracken. - Terrik sosem volt rossz csempész, de most, hogy összejött Talon Karrdéval...

- Booster és Karrde együtt? Szövetségre léptek? Azt tudtam, hogy Karrde a rendszerbe érkezett, de azt hittem, a Thyferra kormányával akar tárgyalni a bactaszállításokról. Biztos benne, hogy Booster és Karrde együtt dolgoznak?

- Győződjön meg róla! - Cracken kinyitotta irodája tárgyalójának az ajtaját, és maga elé tessékelte Corrant. Booster az ovális tárgyaló végében ült, jobbján Miraxszal, a balján egy jóképű fickóval, aki metélése szerint csakis Karrde lehetett.

Corran Mirax oldalán megkerülte az asztalt, és arcon csókolta a lányt.

- Booster, nagyon jól nézel ki.

- Jobban néznék ki egy csillaghajó kapitányi posztján.

Corran az asztal felett a másik férfi felé nyújtotta a kezét.

- Feltételezem, Talon Karrde. Örülök, hogy találkoztunk.

- Inkább most, mint amikor még a CorSecnél voltál. - Karrde láthatóan alaposan végigmérte. - Figyelemre méltó, mennyire hasonlítasz apádra.

- Kösz. - Corran leült, és igyekezett palástolni borzongását. Olyan érzése támadt, hogy Karrde többet tud róla, mint akár Airen Cracken, és ez roppant mód zavarta. Azt hiszem, én is örülhetek, hogy nem CorSeces koromban találkoztam vele. Ugyanolyan ellenfelem lehetett volna, amilyen Booster volt az apámnak. De én nem küldtem volna őt a Kesselre.

Booster Crackenre pillantott, és hüvelykujjával Corranra bökött.

- Azt hiszi, ő képes lesz meggyőzni engem, hogy mondjak le a hajóról?

Óriási, ez aztán jól kezdődik.

Corran Crackenre pillantott, és vállat vont.

- Booster, én csak arra gondoltam, Horn hadnagy tudna még néhány érvet felhozni, hogy miért nem tarthatja meg a Virulence-t. Az a hajó komoly veszélyt jelent...

- Igen, veszélyt, azok számára, akik el akarják venni tőlem.

- Lássuk, hogyan fogalmazhatnék másképpen. Hasonló tűzerejű hajókkal csak hadurak és más birodalmi renegátok rendelkeznek. Az Új Köztársaság minden olyan csillagrombolót, amely nem a felügyelete alá tartozik, az Új Köztársaság potenciális ellenségének tart.

- Nagyszerű, tábornok, nagyszerű. És ha a Virulence-szel világokat akarok meghódítani, amik egykor az új Köztársaság szövetségesei lesznek?

Mirax a fejét rázta.

- Teljesen nyilvánvaló, mitől tartanak, apa.

Booster a lányára sandított.

- Oké, akkor játsszuk azt, hogy a Virulence-t önálló nemzetnek deklarálom. Csak utazgatunk rendszerről rendszerre, építgetjük a birodalmunkat, és ha kedvünk tartja, csatlakozunk az új Köztársasághoz. Az ágyúinkról pedig gondolják azt, hogy a felszíni védelem része.

Cracken sziszegve fújta ki a levegőt.

- Nem hiszem, hogy ez működne. Túl nagy fenyegetést jelentene a galaxis békéjére nézve. És az ilyen fenyegetést fel kell számolni.

Úgy látszott, Booster műszeme felizzik haragjában.

- Én úgy gondolom, hogy a fenyegetésnek fokozatai vannak, tábornok, és azt kell mondanom, maga pillanatnyilag nagyobb fenyegetést képvisel, mint amivel mostanáig találkoztam. A Virulence az enyém. Nekem adta meg magát.

- Miután az új Köztársaság háromosztagnyi Y-szárnyúja megjelent a Yag’Dhul mellett, és Varrscha kapitányban azt a benyomást keltette, hogy az új Köztársaság csapdájába esett. - Cracken kezét a fehér asztallapra fektette. - Abban a hitben volt, hogy az Új Köztársaságnak adta meg magát. Maga is tudja, hogy ez így van. A maga véleménye nem változtat ezen a tényen.

Corran Boosterre pillantott, és megrázta a fejét.

- Te Isard azon meggyőződését, hogy mi az Új Köztársaság titkos akcióját hajtjuk végre, használtad fel Varrscha átverésére? Nem rossz, Booster!

Mirax apja büszkén elmosolyodott.

- Csak ürügyet akart, hogy átállhasson, hát én szolgáltattam neki.

Corran elhúzta a száját.

- És ezzel sajnálatos módon jogossá tetted az Új Köztársaság igényét a Virulence-re.

- Micsoda?

- Mirax, mondd el neki! Ez ugyanaz, mint amikor egy társaddal roncsot mentesz ki. Csak mert a társad jogot formál a roncsra, attól az még nem az övé, hanem kettőtöké.

- Corrannak igaza van, apa.

- Marhaság. Ilyesmiről sosem hallottam.

Mirax nevetett.

- Nem? Ha jól emlékszem, így nyerted el a Pulsar Skate társtulajdonosságát is.

Booster komolyan elgondolkodott.

- Nem, egyáltalán nem ugyanarról van szó. De beszéljük meg. Tegyük fel, hogy Varrscha kapitány valóban félreértette az én Új Köztársasághoz való kapcsolatomat! A hajó nálam van, és ha ők jogot formálnak rá, akkor én is.

Cracken bólintott.

- Ez így van. Amiért természetesen kompenzálni fogjuk, mindamellett örök hálánkat élvezi. És bocsánatunkat is elnyeri minden korábbi eltévelyedéséért...

- Itt álljunk meg, tábornok! Ha nem tudja visszaadni a Kesselen eltöltött öt évemet, akkor nem érdekel a jogos kompenzáció sem. Mennyire gondoltak?

Az Új Köztársaság képviselője tétovázott.

- A jelen körülményekre tekintettel, azonnali fizetés nem jöhet szóba, de úgy vélem, ötmillió kredit méltányos összeg volna.

- Ha! Mi most egy módosított birodalmi Csillagrombolóról beszélünk. Egy karcolás sincs rajta. Egy ilyen több milliárdszor milliárd kreditet ér. De én kiegyezem egymilliárd kreditben, ha két órán belül kifizetik. Különben távozom.

- Ah, Booster, maga álmodik, ha azt hiszi, hogy az a hajó valahová is elmegy innen - mosolyodott el Cracken magabiztosan. - Mint tudja, a Thyferra bejelentette a csatlakozását az Új Köztársasághoz. Ezért a rendszer valamennyi hajója az Új Köztársaság tulajdonába ment át. A törvényeknek megfelelően a navigátorai és a karbantartó személyzete jelen pillanatban a felszínen van eligazításon. Ez kalózkodás.

- Nem az, csupán biztonsági intézkedés.

- Horn hadnagy bizonyíthatja, hogy számos fogoly, aki ezen a hajón tartózkodott, eltűnt. Ki kell hallgatnunk mindenkit, aki tudhatja, hová lettek elszállítva. Az asztronavigációs legénysége is sejthet ez ügyben. Pillanatnyilag tehát úgy áll a helyzet, hogy a hajója nem megy sehová.

Booster a homlokát ráncolta.

- Oké, leszállítom az igényemet ötszázmillió kreditre.

Az összegen Cracken láthatóan megütközött.

Karrde szólalt meg.

- Booster, légy belátóbb. Elég lesz a húsz százaléka.

Booster rámeredt.

- Igen nagylelkű vagy a pénzemmel, Karrde.

- Húsz százalék valamivel több, mint száz százalék semmi, Booster.

- Igaz, de ha nem tudnak fizetni, miért ne gondolkodjam nagy számokban?

Corran felemelte a kezét.

- Meglep, hogy a rossz dologról alkudozunk. Booster, mennyi igaz abból, hogy a Virulence-t egy hiperhajtással rendelkező csempészraktárrá akarod átalakítani?

Booster a szakállát vakargatta.

- Sok. Egész életemet azzal töltöttem, hogy a galaxis egyik pontjáról a másikra hurcoltam a portékát. Jó volna egy biztos pont, ahová házhoz jön a portéka, nekem csak meg kell alkudnom rá. A Virulence megfelelne erre a célra.

Corran elmosolyodott.

- Ahogyan a Freedom is.

- Nem! - Booster és Cracken egyhangúlag vetették el az ötletet. Meglepetten egymásra néztek, majd megrázták a fejüket.

- Nem kell a Freedom. Rámenne az egész életem, mire felszerelném. Sluis Vanre kellene bíznom, és Cracken a garancia, hogy sose készülne el. Maradj a repülésnél, Horn, ez nagyon ostoba ötlet volt!

Mirax megveregette az apja karját.

- Ne beszélj így a vőlegényemmel!

- Micsoda? - Boostemek leesett az álla. - Nem, ez lehetetlen!

Corran felvonta a szemöldökét.

- Mirax, azt hiszem, ez nem a legalkalmasabb pillanat volt a bejelentésre.

Booster Crackenre mutatott, majd Corranra.

- Ez el akarja venni a hajómat, ez meg a lányomat! - Karrde felé fordult. - Gondolom, te is akarsz valamit tőlem.

- Meglehet, Booster - vigyorodott el Karrde. - Szeretném, ha megfontolnád, amit Horn hadnagy mondott. Elgondolkoztam azon, hogy az imént Cracken tábornok azt fejtegette, hogy nem szívesen adna a kezedbe olyan hajót, amivel le lehet igázni egy világot.

- Tömörebben, Karrde!

- Köszönöm, tábornok. - Karrde Boosterre pillantott. - Te attól félsz, hogy a hajód mindenféle kalózok kezére kerül, ha leszerelik a fegyverzetét. Akkor egy olyan fegyvertelen hajó is megteszi, mint amilyen a Freedom.

Booster lassan bólintott.

- Van értelme annak, amit mondasz, Karrde. És ijesztő.

Corran Karrdére pillantott.

- Booster meg én éppen egyezkedünk. Hová akar kilyukadni?

- Ismeri a törvényt, hadnagy. Egy Virulence nagyságú hajó, ha magántulajdonban van, mekkora törvényesen engedélyezett fegyverzettel rendelkezhet?

Corran hátradőlt a székén.

- Ekkora hajó nincs magánkézen, de körülbelül kétvonósugárral, tíz ionágyúval és tíz nehéz turbólézerteleppel rendelkezhet.

- Pontos becsléseim szerint akkor a Virulence-ből nyolc vonósugár, tíz ionágyú, negyven nehéz turbólézertelep és ötven nehéz turbólézer szerelhető ki. Tábornok, ez ugye elég cserébe a Freedomért?

Cracken elgondolkodott.

- Maga alig egy hete van itt, és többet tud, mint amennyit szeretném.

Booster a fejét rázta.

- Azok a fegyverek nem fogják elhagyni a hajómat.

- A Virulence nem a maga hajója - horkant fel Cracken.

Karrde feltartotta a kezét.

- De még lehet. Az Admiralitás hajómentésre vonatkozó szabályzata alapján Boosternek nem kevés joga van igényt támasztani a Virulence-re. Amíg nem tudnak megegyezni az árban, Booster a hajó értékének tíz százalékáért, jelen esetben tízmillió kreditért megvásárolhatja a hajó feletti rendelkezési jogot. Ezt minden törvényes fórum szavatolja, még a Thyferra kormánya is.

Booster elkomorult.

- Nekem nincs tízmillió kreditem.

- Nincs bizony, viszont van egy halom katonai felszerelési cikked, amitől szeretnél megválni. Én megveszem tízmillió kreditért - mondta Karrde.

Cracken az ujjával dobolni kezdett az asztalon.

- Semmivel sem vagyok nyugodtabb, Karrde, ha az a vasáru magánál van, mintha Boosternél maradna.

- Gondoltam, tábornok. Magának adom az egészet huszonötmillió kreditért.

- Hogy mi? - esett le Cracken álla.

Booster elmosolyodott.

- Én ötvenmilliót kérek, Karrde. Vannak üzemeltetési kiadásaim.

- Kapsz nyolcvanat, de adsz mellé négy osztagra való TIE-vadászt - dőlt hátra Karrde a székén. - Magának pedig, tábornok, most már harmincötmillió az ár, és nálam könnyebben kap hitelt, mint a barátomnál. Ha a thyferrai bíróság dönt a Virulence ügyében, Booster kifizeti magának a többletet, amit megállapítanak.

Corran hangosan felnevetett.

- A Virulence felbukkanása a Thyferra felszabadulása felé billentette a mérleg nyelvét, így nem hiszem, hogy Boosternek még fizetnie kellene.

- Gondolom, a bírák figyelmen kívül hagyják ezt a tényt, de az Új Köztársaság bele fog szólni a dologba. - Karrde összekulcsolta a kezét. - Booster, te megtartod a hajót, Cracken, maga meg kiszedi belőle a fegyvereket.

Cracken egy percig csendben volt, majd lassan bólintott.

- Maga jó alkusz, Karrde. Esetleg köthetnénk más üzletet is.

- Nem, tábornok, azt hiszem, nem. Ezt is csak a szemérmetlen haszonért teszem, amit maga ajánlott, és mivel nincs folyó fizetési eszköze, ezt is átváltom bactakereskedelmi koncesszióra meg egyéb hasonlókra. Szívesen üzletelnék magával, de nem akarok részt venni ebben a polgárháborúban. Isard és Zsinj csak két alak a Birodalom megmaradt hadállásaiban. És én nem akarok célpont lenni egy elkövetkező háborúban.

- Inkább közöttünk lavírozik, mint velünk?

- Csak nem akarom, hogy elkapjanak. - Karrde mosolya szétterült az arcán. - Akkor megegyeztünk?

- Az Ideiglenes Tanács ezért szíjat hasít a hátamból. - Cracken felállt, és Booster felé bólintott. - A Virulence a magáé. Változtassa meg a nevét!

Booster felállt az asztal végén.

- Már tudom is, hogyan fogom nevezni: Errant Venture.

Corran Crackenre mosolygott.

- Sajnálom, hogy nem segíthettem többet.

- Nem erre a megoldásra számítottam, de ez is megoldás. - Cracken lazán tisztelgett. - Viszlát később.

Mirax a kronométerére pillantott, majd kényelmesen nyújtózott.

- Még két óránk van Wedge partijáig. - Corranra vigyorgott. - Van valami ötleted, mivel üthetnénk el az időt?

Booster jobb kezét Miraxéra tette.

- Igen, drágám. Megbeszélhetjük a kapcsolatotokat. Azé n lányom nem fog feleségül menni egy CorSeceshez, azok mind alacsony morállal és intellektussal rendelkeznek. Szó sem lehet róla. Téma lezárva.

Corran Karrdére pillantott.

- Nem akar kisegíteni ebből?

- Azt hiszi, megengedheti magának a segítségemet, hadnagy?

- Nem, azt hiszem, nem.

Karrde ünnepélyesen bólintott.

- Határozottan nem. Mindamellett szerencséje van, mert ezúttal Booster fog fizetni az én segítségemért. Most át kell mennünk az Errant Venture-re, hogy kiválogassuk a fegyvereket

- Most? - ámult el Booster.

- Hacsak nem akarod, hogy Cracken válogassa ki. Akkor neked a silánya marad.

Booster összevonta a szemöldökét.

- A megbeszélést elnapolom, nem pedig lemondok róla.

- Igen, apa. - Mirax arcon csókolta. - Két óra múlva találkozunk a partin.

A két csempész kiment, és Mirax magára maradt Corrannal.

- Két óra alatt milyen messzire jutunk innen? - kérdezte Corran.

- Attól tartok, nem túl messze.

- Semmi kedvem a kapcsolatunkról vitatkozni.

- Apa lehet, hogy dühöng, mint egy csapdába esett vad, de a karmai nem élesek.

- Ó, ettől máris jobban érzem magam. Tudod, amióta együtt vagyunk, sokkal elviselhetetlenebb.

- Egyetértek. - Mirax megfogta Corran kezét. - De azt hiszem, tudom, hogyan szelídítsem meg...

- Hogyan?

- Majd meglátod. - Mirax felállt, és felhúzta Corrant a székéből. - Gyere velem, szerelmem, és mindent meg fogsz érteni.